Mángorló, 1835
Csaba József gyűjteményéből
Csaba József (1903-1983) Nagycsákányban született körjegyző volt, aki magas szinten művelte a néprajz, a nyelvészet és a madártan tudományát. Páratlan néprajzi gyűjteményét 1953-ban múzeumunknak adományozta. A kollekció részeként – több más nagyszerű tárgy mellett – egy mángorló lapickát is őrzünk, mely 1835-ben szerelmi ajándékként készült Gyurkó Éva számára.
Ma már talán furcsállnánk, ha egy férfi romantikus érzelmei jeléül vasalót ajándékozna kedvesének (a mángorló elsődlegesen ugyanis a vászonneműk mosás utáni kisimítására, fényesítésére szolgált), a régi időkben azonban megszokott volt szerelmi, lakodalmi ajándékként adni ezt az általában díszesen faragott, gyakran évszámmal, esetleg a készítő vagy használó nevével ellátott eszközt.
Az itt bemutatott darab sincs híján a díszítésnek. Erről tanúskodik Madáchy Károly múzeumalapító tárgyleírása is: "Rovátkás kerettel szegélyezett. A markolat alján két egymással szembenéző sárkány látható. Ezek fölött középen, hosszasan életfa húzódik. Az életfa alja háromszögletű építmény. Fölötte napkorong háromszögű díszítéssel, négy részre osztott cikkelyekkel. Efölött virágtartó edény van, amely tulajdonképpen egy fél napkorong, ebből emelkedik ki az életfa, amelynek két alsó lehajló virágos ágán egy-egy szembenéző örvös galamb ül. Az életfa itt két ágra oszlik, s mindegyik ág végén egy-egy szív alakú, nagyobb rovátkákkal díszített levél látható. A szív alakú levelek között mindkét oldalon egy-egy bevésett csillag van. A szív alakú levelek között középen két darab nyolcágú, szélén fent pedig egy-egy négy ágú csillag látható. Az utóbbiak között egy-egy oroszlán, karmai között kivont kard. A lapicka e részét szélesebb szalag zárja, melyen PAPTREZ neve olvasható. A szalag felett három stilizált tulipán és két nagyobb falevél."
A leírás azonban – részletessége ellenére – is tartalmaz pontatlanságokat. A mángorló központi motívumaként valóban egy vörös spanyolviaszos díszű terebélyes életfa látható. A motívumválasztás nem véletlen: az életfa (másnéven bokordíszítmény, virágtő, virágbokor) ugyanis amellett, hogy a magyar népművészet leggyakoribb díszítőeleme, a termékenység szimbóluma is. A minta jellemzően tartóedényből (lásd a tárgyalt mángorlót) vagy szív-alakból indul ki, majd felfelé fokozatosan elkeskenyedik (ciprus-motívum) vagy elágazik (három, illetve ötágú fa). Ugyanakkor sárkány és napkorong – a leírtakkal ellentétben – nem található a mángorlón. A tévesen sárkányként azonosított minta valójában inkább delfineket (esetleg kígyót) ábrázol, a Madáchy által napkorongként megnevezett motívum pedig "csupán" a virágtőt tartó olaszkorsó hasa. Az életfán kívül szimbolikus jelentést tulajdoníthatunk több más ábrázolásnak is: a kardot tartó oroszlánok a bátorságot, a világfa a galambpárral és a kettős szív-tulipán alakú levél pedig az egymásra utaltságot jelképezheti.
A múzeumban őrzött mángorló lapickát a 19. században használták Csákányban. Restaurálására 1981-ben került sor, jelenleg a "Körmend és a Batthyányak évszázadai" címet viselő állandó kiállításban tekinthetik meg az érdeklődők.
