A modernitást megelőzően az emberek mindennapjainak része volt az élet és a halál, ez különösen nagy jelentőséggel bírt a keresztény katolikus hitű emberek életében. A halál az életnek nem egy háttérbeszorult jelensége volt, amelyről nem illett beszélni, vagy annak témáját kerülni kellett, hanem szerves részét képezte a mindennapoknak. Nem véletlen tehát, hogy számos gyönyörű és érdekes emlék maradt fenn a halál témájában. De még nagyobb jelentőséggel bírt az örök életbe, a feltámadásba vetett hit. Erre az örömteli eseményre való várakozás adott reményt az embereknek.
Az időszaki kiállítás egyik oldalról az keresztáldozatot és feltámadást ünneplő szentmise tárgyait mutatja be. Az imák felépítése és szerkezete, a mozdulatok, a személyek és tárgyak helyzete a szentmise adott pillanatában, a tárgyak anyaga, színe és díszítése együttesen járulnak hozzá ahhoz, hogy az Istennek ajánlott áldozat valóban a legméltóbb megemlékezés legyen. Az oltár enteriőr formában az átváltoztatás pillanatát jeleníti meg arany és fehér színekkel.
A kiállítás másik oldala az emberi élet végére emlékeztet, ahol a halálhoz köthető liturgikus és népi tárgyak kaptak helyet, ahol a fekete szín dominál.
E kettő között pedig a halálra és a remélt feltámadásra készülő ember népi tárgyaiból válogat a „szent sarokban”, ahol a saroktéka található, amelyben vallásos témájú, például imádságos- és énekeskönyveket tartottak. A szentsarok legfontosabb darabja az úgynevezett Mária-ház volt, ahová Nyugat-Magyarországon a család legbecsesebb emléktárgyai, például Mária szalagok és érmék, vőfélycsokrok, menyasszonyi koszorú, búcsújárásból és zarándoklatból származó kis szobrocskák, szentképek, kegytárgyak kerültek. Ez a házi szentély jelentette Isten állandó jelenlétét a családi házban.
A kiállítás a körmendi Batthyány-kastély kápolnájában tekinthető meg 2025. október 15-ig.